A szakmai fejlesztés új formája

Hogyan működik a szupervízió?

Magyarországon elsőként dolgoztuk ki a közszolgáltatói szektor részére azt a szupervíziós programot, amely azon túl, hogy fejleszti a szakmai személyiséget, megóvja a dolgozók mentális egészségét is.

Míg Európa egyes országaiban és az USA-ban a szupervíziót, mint tanácsadói, segítő módszert széles körben alkalmazzák a szolgáltatói szektorban, addig hazánkban csak szűk körben, egyes szakmákban terjedt el (és kötelező – így pl. pszichológusoknál).

2019 januárja óta több mint 15 közmű szolgáltató vállalat 150 munkatársát kísértük a szupervíziós folyamatban szervezetfejlesztő pszichológus kolléganőmmel együtt.

Hogyan működik? 

Egy-egy nehezebb helyzet, ügyfél vagy nap után sokszor megosztjuk a nehézségeinket, érzéseinket valakivel, sokszor egy munkatárssal. Ennek a kibeszélésnek, ventilálásnak lényeges szerepe van, ekkor ugyanis képletesen kitesszük a problémánkat az asztalra, vagyis lehetőségünk adódik egy másik nézőpontból ránézni a történésekre, a saját működésünkre, szerepünkre.

A szupervízió nagyon leegyszerűsítve ennek mentén működik, egy külső szemszögből segít ránézni a történésekre, elakadásokra, problémákra. A folyamat célja az, hogy minél több nézőpontunk legyen – így a tudjuk a lehető legjobban meglátni és megérteni magunkat, a működésünket, motivációinkat.

A szupervízió menete és hatásai

A szupervízió munkamódja az esetmegbeszélés, vagyis mindig egy konkrét esetből, az esethozó által hozott konkrét szituációból indulunk ki. Az eset lehet: én és a vezetőm, én és a munkatársam, stb. közötti konfliktus, elakadás. A szupervízió témakörébe tartozik az én és a szakmám problematika, a szakmai identitás problémája is.

A szupervízió tehát konkrét esetmegbeszélésen alapuló tanácsadási módszer, mindig folyamat, nem pedig egy alkalom. A valóságban megtörtént élményt keretezi át, egy már nyugodt élethelyzetben új megoldásokkal. A saját én megfigyelésére teszi a fókuszt, vagyis a résztvevők tudatossá teszik saját reakciójukat, így képesek lesznek új megoldásokat, döntéseket hozni. Sosem kommunikációs módszereket, technikákat akar átadni kognitív szinten, hanem az érzelmekkel dolgozik, ezért sokkal személyre szabottabb. A szupervízió nem egy egyszerű beszélgetés, bár kívülről pont úgy néz ki, és az eszközei ellenére nem is pszichoterápia.

A szupervíziós esetmegbeszélés időtartama egyéni formában 60 perc (általában 10 alkalom), csoportos formában 90 perc (általában legalább 5 alkalom, majd havi 1 utánkövetés).

  • Megerősödik a szakmai identitás, tisztában leszünk saját képességeinkkel, növekvő szakmai tapasztalatunkkal, a határainkkal.
  • Rugalmasabbak leszünk, jobban bírjuk a stresszt. Megismerjük a saját stresszkezelési technikáinkat, újakat szerzünk mellé, és azokat tudjuk majd tudatosan alkalmazni. A szupervízió során ugyanis rálátunk arra is, hogy nekünk mi okozza a stresszt, hiszen ebben sem vagyunk egyformák.
  • Fejlődik a saját érzelmi energiaháztartásunk működtetése.
  • Fejlődik az önreflexiós képességünk, így lehetőségünk van rálátni a saját működésünkre és kiegyensúlyozottá tenni a saját énképünket.
  • Képessé válunk meghúzni a saját szakmai határainkat.
  • Erősödik az empátiás készségünk.
  • Képessé válunk a kiégés (burnout) korai jeleit felismerni és új megküzdési stratégiákat megmozdítani magunkban.